Prológus

Kirigaya Suguha megtapogatta a sötétzöld fényeket, amelyből három volt és mintha valami szerény konstellációban álltak volna.

A LED-ek a Nerve Gear VR sisak működését mutatták. A fejrevaló elején elhelyezkedő fények jobbról balra az áramellátást, az internetkapcsolatot és az agyi kapcsolatot mutatták. Ha ez utóbbi vörösre váltana, a használó agyának megsemmisítését jelentené.

A sisak viselője egy tágas gélágyban feküdt egy fehér szobában, örök álomban. Nem, ez nem a helyes kifejezés... Valójában a lelke egy távoli párhuzamos világban éjt nappallá téve harcolt, hogy párezer társával együtt vére kiszabadulhassanak.

─ Bátyus - szólította Suguha csendesen alvó bátyját, Kazutót.

─ Már két év eltelt... hú... Jövőben már felsős leszek... ha nem térsz vissza gyorsan, lehagylak...

A LEDről bátyja arcára csúsztatta ujját. A hosszú kóma alatt Kazuto izmai kezdtek sorvadni, így nagyon nőies lett az arca. Még anyjuk is viccelődött, hogy ő a család Csipkerózsikája.

Nemcsak az arca fogyott, de az egész teste is vékonyabb és megviseltebb lett. Szörnyű állapotban volt Suguhához képest, aki már kiskora óta kendózott.

"Vajon ha ez így folytatódik, el fog tűnni?" - gondolta Sugu.

Egy évvel ezelőtt a sírással viaskodott a kórházi szobában. Abban az időben a Belügyi és Kommunikációs Minisztérium a SAO incidenssel foglalkozó részlegének egy embere világosította fel őket. Egy hivatalnok-hosszú fekete üstökkel és fekete szemüveggel, no meg tiszteletet parancsoló ruhában- mondta el nekik, hogy a bátyjának a szintje a felső néhány százalékban van, és hogy a frontvonalban társaival együtt a halállal dacol nap, mint nap.

Ezért Suguha sírás helyett inkább a kezét fogva szurkolt neki.

"Hozd ki magadból a legjobbat bátyus."

Mint mindig, Kazuto kezét fogva imádkozott érte, egy hang hallatszódott a háta mögül:

─ Hát megjöttél Suguha.

Ijedten megpördült, de csak az édesanyját, Midorit látta.

A kórterem tolóajtóját motor nyitotta-csukta és nagyon csendesen működött, ezért nem hallotta édesanyja érkezését.

Midori, miután egy csokor pillangóvirágot tett az ágy melletti vázába Suguha mellé telepedett. Jóllehet munkából jött, mégis pamutblúzt, csőnadrágot és bőrdzsekit viselt, ami eléggé vad megjelenést adott neki. Vékony sminkjével és egyszerűen hátrafogott hajával senki nem mondta volna meg, hogy jövőben tölti a negyvenet.

Habár főszerkesztőként dolgozott egy számítógépes folyóiratnál, mégis fiatalosabban viselkedett koránál, így Suguha is inkább kezelte nővérként, mint anyaként.

─ Anyu, pontosan jöttél. Vége a korrektúrázásnak?

Midori nevetni kezdett.

─ Nem, eljöttem. Csak nem hagyom ki a bátyád 16. születésnapját.

Mindketten csendben ültek néhány pillanatig, Kazutót figyelve, aki mélyen aludt az ágyban. A függöny meglebbent a virágillatú alkonyi szélben, a pillangóvirágok illatát sodorva feléjük.

─ Kazuto máris 16 éves... huh... - motyogta Midori és felsóhajtott.

─ Mintha csak tegnap történt volna. Minateka és én éppen TV-t néztünk mikor Kazuto hirtelen ezt kérte mögülünk:

─ Kérlek, mesélj az igazi szüleimről.

Suguha mozdulatlanul figyelte anyját majd keserűen elmosolyodott.

─ Mondanom sem kell, nagyon meglepődtünk. Akkoriban Kazuto mindössze 10 éves volt. Amíg te felsős nem leszel... nos, még 7 évig akartuk titokban tartani... De nem felfedezte a törölt bejegyzést a Juki hálózaton?

Suguha ugyanazzal a keserű kacajjal, mint édesanyja felnevetett:

─ Nagyon jellemező bátyámra, nemde?

Annyira meglepődtünk, hogy még tettetni is elfelejtettünk. Talán ez volt Kazuto terve is. Minateka később bosszúsan megjegyezte:

─ Kibabrált velünk.

Hahaha... mindketten kacagni kezdtek miközben Kazutót nézték.

Kirigaya Kazuto, Suguha bátyja mindig is velük élt, de, hogy pontosak legyünk nem a bátyja volt, hanem az unokabátyja, ugyanis a Midori és Minateka házaspárnak egyetlen gyermeke volt, Suguha. Kazuto Midori nővérének a fia volt, aki férjével együtt, a kisfiú egy éves korában, egy szerencsétlen balesetben életüket vesztették. Az árvát Midoriék vették magukhoz.

Ezt Suguha két évvel ezelőtt tudta meg, amikor Kazuto a Sword Art Online VRMMO-ban rekedt. A megviselt lányt még jobban összezavarta a hír kicsit el is távolodott a szüleitől és a zavarodottságát Midorin vezette le, ilyen kérdésekkel bombázva őt, hogy

─ Miért én vagyok az egyetlen, aki nem tudtam róla?

─ Miért nem mondtátok meg előbb?

Később rájött, hogy szülei csak a pillanat hevében voltak kénytelenek beavatni őt, így kénytelen - kelletlen, de megenyhült.

A házaspár eredeti terve, miszerint csak akkor avatják be Suguhát, amikor elkezdi a felső tagozatot felborult, mikor egy hónap alatt több mint 2000-en vesztették életüket a SAO-ban. Úgy gondolták jobb, ha elmondják míg Kazuto életben van.

Suguha ellentmondásos érzelmektől fűtve gyakran látogatta a korházat, elgondolkodott azon, hogy Kazuto nem a vérszerinti testvére és hogy ezzel mit is veszetett. Kis idő múltán ráébredt, hogy valójában az égvilágon semmit.

Semmi nem változott meg, azelőtt is és azután is hogy megtudta az igazat ugyanúgy Kazuto túléléséért, na meg visszatéréséért imádkozott. A két év alatt Suguha imádságának csak egyik fele teljesült.

─ Anyu - suttogta Suguha miközben Kazutót nézte.

─ Igen?

─ Bátyus elemis kora óta netes játékokkal játszik. Nem lehet valami összefüggés?

Midori azonban azonnal megrázta a fejét:

─ Nem hiszem. Mikor Kazuto hat éves volt saját számítógépet épített a szobámban talált alkatrészekből. Tőlem örökölte.

Kedvesen elmosolyodva megbökte édesanyját:

─ Nagyitól hallottam, hogy te is nagyon szerettél játszani.

─ Igaz, én is elemis korom óta játszok. Szerintem Kazutót nem kell félteni.

Megint nevetni kezdtek.

─ Nem számított milyen játékot játszok, de soha nem voltam kiemelkedő játékos, egyszerűen se kitartásom, se türelmem nem volt hozzá.

Megsimítva Suguha fejét Midori felállt.

─ Most megyek. Te se maradj sokáig.

─ Rendben - bólintott Sugu

Midori még egy búcsúpillantást vetett Kazutóra és halkan suttogta:

─ Boldog Szülinapot!

Még egyszer körülnézett majd kiment az ajtón.

Suguha lesimította a szoknyáját, majd újra a sisak ledjeire nézett. Az internetkapcsolat és az agyi kapcsolatot jelző ledek gyors ütemben pillogtak. A hálózat másik végén a SAO szervere és a Kazuto tudata között nagy mennyiségű jel cserélődött ki, aszerint hogy hol volt, térképpel a kezében, egy sötét útvesztőben, egy adás-vétel kellős közepén, vagy éppen egy félelmetes szörnnyel szállt bátran szembe.

Megint megfogta bátyja csont sovány kezét. Tudta, hogy a Nerve Gear minden bejövő ingert blokkol a nyúltagyban, de remélte, hogy valami mégis átjut érintéséből.

A függöny másik oldalán a lemenő nap előbb arany majd vörös színűre festette a szobát. Már besötétedett Suguha mégsem tágított bátyja mellől.

Egy hónappal később, 2024. november 7.-én sürgős üzenet érkezett a kórházból, hogy Kazuto visszatért.